Kedves Tordasi Testvérek!
Elérkezett az egyik legszebb ünnepünk, Úrnapja, Krisztus szentséges Testének és Vérének vasárnapja, amely külsőségeiben és jelentésében is olyan közel áll a szívünkhöz. Katolikus önazonosságunk tudatosításának egyik fontos alkalma ez a mai nap. A II: Vatikáni Zsinat az Isten Igéjének őrzőjének nevezte a protestáns egyházakat, a Katolikus Egyház azonban szentségi szinten tudja nekünk adni azt a Krisztust, aki megígérte, „íme, Én veletek vagyok minden nap a világ végéig!”. Íme, Őt ünnepeljük, szemléljük és imádjuk a mai napon is. Tápláló közelségben maradt velünk, hogy legyen erőnk megtenni, amire a Szentírás szólít bennünket: „Ne hagyd, hogy a rossz legyőzzön téged; te győzd le a rosszat jóval!”(Róm12,21)
Úrnapja teológiai ünnep, ami azt jelenti, hogy nem egy konkrét üdvtörténeti eseményre emlékezünk, hanem egy meghatározott szempontból összefoglalja az Egyház mind azt, amit a Jézusban köztünk élő Istenből megismert. Ez a nap lezárja és összefoglalja Jézus földi életének számunkra üdvösséget hozó eseményeit, mostantól a tanító Mester áll majd előttünk.
Azt gondolom a mi nap talán legszebb megfogalmazása az, amit Boldog János Pál Pápa adott nekünk a „világosság-rózsafüzér” ötödik titkában: „Jézus, Aki az Eukarisztiában nekünk adta Önmagát”. Az életünk legfontosabb tényezőit nem az emberi logikával fogjuk föl, hanem az imádság által. Így halljuk meg Egyházunk szavát: Venite adoremus! Jöjjetek, imádjuk Őt, aki nekünk adta magát. Minél többet foglalkozunk ezzel a misztériummal, annál élettelibb lesz számunkra, és persze annál rejtettebb is. A mi Megváltónk valóságos személy, így csak személyesen lehet megismerni. Járjunk együtt Vele!
Sajnálom, hogy ma sem tudunk együtt ünnepelni, de a jövő héttől ismét Köztetek leszek, és rövidesen itt a közös egyházközségi tábor! Mindenkit várunk!
Érzem, és köszönöm az egyéni és közösségi imákat, én is imádkozom Értetek, hogy együtt újuljunk meg lélekben és gondolkodásmódban, belsőleg legyünk új emberekké.
A Jakab levél arra szólít, „orate pro invicem” imádkozzatok, imádkozzunk egymásért.
Befejezésként egy az én helyzetemben kissé komikus szentírási szakasszal búcsúzok:
Isten áldja az egyházközséget, küldetésetek van, rövidesen találkozunk!
